2026.01.02.
A mai Polgármesteri Hivatal a város egyik legrégebbi épülete, amely már az 1700-as évek óta fontos feladatot lát el a közigazgatásban, a közösségi összetartozásban, az igazságszolgáltatásban és a rendfenntartásban.
Keletkezésének pontos időpontja ismeretlen. Feltételezések szerint az 1743-as betelepüléssel egykorú, más nézet szerint a levéltárral és tanácsteremmel 1783/1786 körül épült fel. A község délnyugati határában, a tó partján nyitott kőbányában vágták az építkezésekhez szükséges réti mészkövet, ami többek között a hivatal alapjaként is szolgált.
Felépítése alapján egyszerű, a barokk időkből fennmaradt kivitelezésű épület, mely L alakú kialakításával, udvarra néző tornácával, nádfedelével és vastag falaival a kiskunsági jellemvonásokat tükrözte.
Az ügyintézéshez sok esetben nagyobb távolságokat kellett megtenni, ezért a tanácsnak több ló és lovaskocsi is a rendelkezésére állt. Emiatt az épületet istállókkal és gazdasági épületekkel egészítették ki.
A községháza közelében egy cselédház is épült. Az első személyt, Szöllősi Erzsébetet 1783-ban fogadták fel erre a posztra. A gazdasszony feladata a főzésen, sütésen kívül a háztáji eszközök gondviselése volt. Ebben az évben készülhetett el a pincében lévő tömlöc is, amely napjainkban is megtalálható az épületben. A tömlöcre nagy szerep hárult az 1700-as években, hiszen a közbiztonság a Kiskun kerületben volt a legrosszabb. Korabeli szóhasználatban az áristom rövid elzárások helyszíneként funkcionált, így a rabok mindössze egy-két napos szabadságvesztésre, fenyítésre és pénzbüntetésre számíthattak a majsai tömlöcben.
A hiedelmek alapján a kiskunmajsai áristomot a betyárvilág központi intézményeként próbálták azonosítani, de valójában nem szolgálhatott gyűjtőhelyükként. Az elfogott betyárokat rendszerint tovább szállították a megyei börtönökbe. A betyárok története a színes folklórnak köszönhető, de sok történet valós eseményeken alapszik. A népi emlékezet szerint a két hírhedt betyár, Bogár Imre és Rózsa Sándor is raboskodott egy-két napig a majsai tömlöc falai között.
A „pincebörtönt” a korban úgy jellemezték, mint egy sötét, középkori, földalatti kínzókamrát. Belépve az ajtón túl volt a kemencével ellátott őrszoba és a deszkából készült kemény fekvőhely, a priccs. A büntetésük letöltésére érkezők a csapóajtón keresztül érték el az előteret, ahol helyet kapott a néhány, szinte teljes sötétségbe burkolódzó rácsos ablakú cella.
Bíróság 1837 előtt nem működött a településen. Törvényszékre csak akkor formálhatott jogot, amikor 1837-ben elnyerte a mezővárosi címet. A bíráskodásért a városi tanács és a jegyzőkönyv vezetője felelt.
A helyi bíróság elé általában kisebb vétségek kerültek, mint a káromkodás, a házasság megszegése, lopás, verekedés, ünnepnapon végzett munka. A börtönben a kínzás tilos volt, azonban a fenyítést, botbüntetést, megpálcázást szabadon gyakorolhatták. Ezeket a községházán végezték el, de megaláztatás céljából a piactéren is megtehették a tömeg szeme láttára. A büntetési formákban volt különbség: míg a férfiakat pálcával, addig a nőket korbáccsal verték. A testi és megszégyenítő büntetéseket csak 1878-ig gyakorolhatták, halálbüntetés elvétve fordult elő.
A községháza történetének leggyakrabban emlegetett eseménye az 1956-os forradalom idején történt, amikor a helyi Kereskedelmi és Ipari Bizottság vezetőjét, Neményi Józsefet (gúnynevén Négust) meglincselték, személyét a kommunista diktatúra helyi képviselőjeként azonosították. A majsai vásár napján, 1956. október 27-én fogdába zárták és még ezen a napon a nyílt utcán a felháborodott tömeg egy kisebb csoportja agyonverte.
A XX. század második felétől az áristom a helyi bírósággal együtt gyakorlati funkcióját elvesztette, állapota romlásnak indult. 2007-ben, a várossá nyilvánítás 170. évfordulóján a nagyközönség előtt is megnyitotta kapuit.
Az 1820-as években ismét bővítésen esett át, 1827-ben a községházát már 4 terem alkotta: tanácsterem, irattár, jegyzői szoba és adószedői szoba.
A tömlöc az őszi Majsa Napok rendezvénysorozat alkalmával, vagy csoportoknak bejelentkezést követően látogatható. Bejelentkezés a Konecsni György Helytörténeti Gyűjteményben. További információk a helyszínen, a Múzeum Atlasz Guide alkalmazáson keresztül.