2014.07.11.
Magyarország egyik legjellegzetesebb földrajzi térsége a Duna-Tisza köze. Az itt található természetvédelmi értékek megóvását a - hazánkban másodikként, 1975-ben megalakult - Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága látja el. A védett területek összkiterjedése 76.600 hektár, melyből több mint 51.081 ha a kilenc különálló egységből álló Kiskunsági Nemzeti Park, míg a fennmaradó részt a tájvédelmi körzetek és természetvédelmi területek teszik ki.
A Duna-Tisza közi Hátság közepén terül el a nemzeti park legnagyobb területe, Bugac (11 488 ha). A meredek buckaoldalak és buckatetők legszárazabb és tápanyagban legszegényebb növénytakarója itt is a nyílt homokpuszta-gyep. Gazdag növényvilág fogadja az idelátogatókat, az első virágzó növények között van a ritka fekete kökörcsin, feltűnő a tömegesen virító sárga homoki pimpó, a tavaszi kőhúr, míg az apró fehér, és a törpe árvácska tarka virága már jobban elbújik. Májustól teljesedik ki a buckák növényvilágának színpompája. A báránypirosító és naprózsa mellett nem ritka a sárga virágú homoki varjúháj, a homoki vértő, a homoki nőszirom és a szalmagyopár. Találunk néhány igazi ritkaságot is: a gyapjas csüdfű, nyár közepétől üde színfolt a borzas len kékes virágtengere. Ősszel hozza virágát a homoki kikerics.
A buckák széles-lapos tetején erőre kapnak a nyárfák, és kisebb nagyobb záródott foltokat alkotnak. Alattuk gyakori a közönséges boróka, másutt a galagonya, a kökény, a sóskaborbolya és a fagyal. Az aljnövényzetben nem ritka a piros madársisak, a vörösbarna nőszőfű és az 1994-ben felfedezett bugaci nőszőfű. Mindhárom faj az orchideák közé tartozik.
A puszta talajának növényzete teljesen elüt a buckákétól, sokkal zártabb, mint a buckás területeké. Gyakori a koloncos legyezőfű, a mezei komócsin és a rezgőpázsit. Itt tenyészik az egyik legkorábban nyíló orchideafajunk, az agárkosbor és az egyre ritkuló pókbangó is. Májusban bontják szirmaikat a különböző zsálya fajok, a magyar szegfű és az üstökös pacsirtafű is. A gyepek leromlásával kialakult a homoki legelőkön barázdált csenkesz helyét a sovány csenkesz foglalja el.
Bugac állatvilága is sok hasonlóságot mutat a többi homokterületével. Itt is gyakoriak a hangyaleső lárvák tölcsérei a nyílt homokon. A kifejlett állatokat már nehezebb felfedezni. Az egyenesszárnyúak talán a sáskák a leggyakoribbak. Meleg augusztusi napon százával röppennek fel a pusztát járó ember lába elől. A bugaci pusztán sétálva megfigyelhetjük továbbá a homoki hernyót, a homoki gyíkot, a zöld gyíkot, a barna ásóbékákat és a zöld varangyot.
A puszták és az erdők leghangosabb lakói a madarak. Gyakori a szajkó, a feketerigó, az örvös galamb, a fülemüle, a vadgerle, a sárgarigó. Egyre gyakrabban látható a magasban keringő egerészölyv is. Az odvas fákban gyakran fészkelnek a seregélyek és a csókák és szalakóták is.
Az érdeklődők, túrázók számára a Kiskunsági Nemzeti Park többféle túralehetőséget kínál. A megfelelő turisztikai infrastruktúrával ellátott (kijelölt túrautak, tanösvények, információs táblák, bemutatóhelyek), szabadon látogatható területek alkalmasak a természet önálló felfedezésére. A látogatóknak lehetősége van arra, hogy igény szerint rövidebb (2-3 órás), általános tájékoztatást nyújtó, vagy hosszabb szakmai ismereteket adó szakvezetése túrákon vegyenek részt. A csoportosan érkező vendégek esetében előzetes bejelentkezés alapján szakvezetésre is van lehetőség. Egyéni ill. családos turisták részére, előre meghirdetett időpontban szerveznek hosszabb (5-6 órás) időtartamú un. nyílt túrákat. Ezek pontos helyét és időpontját a nemzeti park évente megjelenő programfüzete tartalmazza.